Borverseny

 

Borverseny és pogácsasütő verseny

A Borverseny az Egyesület legrégebbi programsorozata. Az első 1999-ben, nem sokkal a Faluegylet megalakulása után került megrendezésre. 

2019 áprilisában zajlott a XV. Nagyszékelyi borverseny és pogácsasütő verseny. Az Egyesület tagjai közül többen a szőlőművelés és borkészítés hagyományának pártolói, többen aktív borosgazdák.

Pintér Imre, az Egyesület elnöke így ír erről: 

Két Torony Egyesületi Hírmondó 2001.I./6. szept.

„A Két torony Faluegylet csendben tevékenykedik. A közelmúltban néhány helybeli borosgazda belépett tagjaink közé és többen jelezték, hogy szintén csatlakozni akarnak. Egyletünk vásárolt egy zúzóbogyózót, melyet tagjaink ingyen, csak a karbantartásra szolgáló térítést félretéve használhatnak. Várjuk a javaslataikat téli programjaink témájához. Több alkalommal foglalkoztunk a növényvédelemmel, más témához is tudnánk előadókat hívni. Többen jelezték, hogy szívesen részt vennének egy szüreti bálban. Mint azt az idősebbek tudják régen minden évben volt szüreti bál a faluban. Fel kellene eleveníteni ezt a szép hagyományt, de ehhez a falu lakosságának tevékeny közreműködése szükséges, hiszen mi ezt a hétvégeken megszervezni nem tudjuk. ”

Nagyszékely bekerül a bortörvénybe. A kedeményezésről ezt olvashatjuk:

 Két Torony Egyesületi Hírmondó 2002. máj.

„A Bekker házaspár, valamint örvendetes módon néhány nagyszékelyi borosgazda Klubecz László, Lukács Ferenc, Szekeres Béla, Csépai György, Gáspár József, és a falu sok fiataljának munkát adó Hermann házaspár is csatlakozott a tagsághoz.
A Holland Köztársaság Követsége segítségével útjára indítottuk a faluban megjelenő újságot, mely ettől az évtől kezdődően az elnök cégének -az ARTRAD Mérnöki Irodának- támogatásával jelenik meg.
Sárossy László kezdeményezésére az Önkormányzattal együtt kértük a község felvételét a bortörvénybe.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy mind a templom felújítás pályázatánál, mind a bortörvény módosításánál kiemelkedő segítséget kaptunk országgyűlési képviselőnktől, Dávid Ibolyától. A borosgazdák képzése érdekében növényvédelmi előadásokat szerveztünk. Megteremtettük a Nagyszékelyi Borversenyek hagyományát, bálokat szerveztünk. A kék házban kiállítások és a vályogépületekről tartott előadás szervezésében dolgoztunk. Kiemelkedő sikernek tartom, hogy egyesületünk tagjai között egyre nagyobb számmal vannak falunk lakói.(...) A tagság elhatározta, hogy a következő években is megszervezik a falu borversenyét. Döntöttek arról is, hogy minden évben megrendezik a szüreti bált. A Faluegylet a jövőben is meg fogja jelentetni az újságot. Idén nyáron a borosgazdák részére egy tapasztalatszerző kirándulást szervez az Egylet Bölcskére a Tolna megyei borvidék központjába. Steiz János Úr, a Tolna megyei borvidék elnöke színvonalas szakmai programmal várja gazdáinkat mely természetesen borkóstolóval lesz fűszerezve. Reméljük, hogy a szőlőtermelés, /különös tekintettel a borvidéken javasolt fajták ismertetésére / és a borászat terén hasznos ötleteket fogunk kapni.”  Pintér Imre

A borgazdálkodás iránti közös érdeklődés kirándulásokat szült. Sárossy Eszti cikkéből sok érdekes részlet bontakozik ki az Egyesület életének korai szakaszából.

Két Torony Egyesületi Hírmondó 2002. II./4. Jún.-júl.

„ A kölesdi kirándulásról
A Két Torony Nagyszékelyi Faluegylet borosgazda tagozata „tanulmányi” kirándulást szervezett Kölesdre július 13.-án.
Az egylet tagjai mellett falubeli érdeklődők, a Polgármester úr és pincehelyi borosgazda is részt vett a programban. A buszt Gáspár Józsi intézte és hősiesen helytállt a kánikulában – elnézve a vígan borozókat. Köszönjük! A kirándulás célja annak megismerése volt, hogy a kölesdiek milyen módon kapcsolódtak be a „borút hálózatba”, milyen körülményeket teremtettek a vendégfogadáshoz, és az, hogy minden résztvevő saját tapasztalata segítségével minél pontosabb képet kapjon a borturizmusban rejlő lehetőségekről, de a vendégváró hely kialakításával összefüggő feladatokról is.
A program első állomása Kölesd központjában fekvő kastély udvarán kezdődött, ahol Kocsis György, Kölesd polgármestere rövid előadásban ismertette Kölesd történelmét. Elmondta, hogy az ősi település a középkorban milyen jelentőséget töltött be, és hogy jelentősége csak akkor kezdett csökkenni, amikor a helyi uraság, Jeszenszky báró „skót” természete miatt nem engedte a megyegyűlést Kölesdre, nehogy vendégül kelljen látni az urakat. Később, a vasútépítéskor, a civakodó természetű akkori helyi uraság számlájára írják, hogy Kölesdet elkerülte a vasút és ezzel kikerült a megye vérkeringéséből.
Az ismertető után mindenki poharat kapott és megkóstolhatta az udvaron álló borkútból csordogáló borokat. A trükkös kutat a milleneum emlékére állította a község, a pénzt részben összeadták a helyi lakosok, a polgármesteri hivatal és pályázat útján is szereztek forrásokat. A régi megyegyűlés épületét, amelynek mai neve a „Borok Háza”, az önkormányzat a kölesdi „Közéleti Egyesület” kezelésébe adta, és évente a költségvetésből forrást biztosít az egyesületnek az üzemeltetésre és fenntartásra, valamint a közüzemi számlákat is kifizeti. Az épület így funkciót kapott: dalárda, néptánckör, borút programok, tanácskozások, és a község lakóinak magánprogramjai számára nyújt helyet. A épület történetét az egyesület elnöke ismertette, megtekintettük a helytörténeti kiállítást és a Kölesden alkotó képzőművészek képeiből rendezett kiállítást. Ezután lementünk a picébe amely „bortrezor”- ként működik és a helyi és szomszédos hegyközségek boros gazdáinak díjnyertes boraiból tárolnak mintákat. Kölesd a Tolnai Borvidék központja, és Nagyszékely is ehhez a borvidékhez tartozik. A borvidék hegybírója, Steicz János mutatta be a borokat. A borkóstolás közben beszélt a borvidék jellegzetes szőlőfajtáiról és arról, hogy a borvidék területén csak hagyományos technológiával készül bor, mivel nagy feldolgozó üzem nincsen.
Ezért sokan foglalkoznak eladásra termelt szőlővel. Bemutatott olyan borokat is, amelyet a borvidék területén kívüli nagyüzemek a tolnai borvidéken termelt szőlőből készítenek és palackoznak. Mivel a bortörvény előírja a szőlő származási területének ismertetését a palackozott borokon, így a világon bárhol is isszák a bort, azonosítható az eredete. A kóstolgatás után felmentünk a tomboló kánikulába és felsétáltunk a szőlőhegyre. Betonút vezet a présházakhoz , amelyek csatornán kívül, összközművesek. Pályázat útján jutott az önkormányzat az útépítés forrásaihoz, természetesen a saját erő előteremtése után. Első állomás Steicz János présháza volt, amelyet vendégfogadásra rendeztek be, csinosan, és János gazda 30 fős csoportunkat képes volt tiszta poharakból, jó borokkal megvendégelni. Továbbsétálva a borút következő „állomásához”, Varga Sándor présházához, ismét egy barátságosan és igényesen berendezett vendégváró helyre érkeztünk. A házigazda és családja ebéddel várt bennünket és kitűnő cserszegi fűszeres bort kínáltak hozzá. A gyerekeknek szörpöt, a kis étvággyal rendelkezőknek helyi specialitást, gyógyfüves dió likőrt adtak. A buszhoz ezután jó hangulatban érkeztünk vissza. A kirándulás gondolatébresztő volt. Kölesden, pártállást és egyéb korábbi sérelmeket félretéve, összefogott a falu választott vezetője, a helyi civil szervezet és a faluban élő és a vidékhez érzelmileg is kötődő „értelmiség” és a közös akarat létrehozott egy olyan mindenki javát szolgáló modellt amelyben az egyének is megtalálják a maguk számítását. Megéri csinálni, ezért csinálják!
Nagyszékely(iek)nek is megérné ???”

/Sárossy Eszti/